a napközbeni sorozatok a világ megrontói. vagy legalábbis is az enyémek. buta arccal csak bámulok magam elé, ileltve a dobozban villódzó igénytelen képhalmazra, és nem csinálok semmit. takarítani akartam esküszöm, de hát így most azt érzem, holnapra marad, ami nem is baj, mert új nappal új életet is lehet kezdeni, amiben korábban kelek, reggel futni megyek, keményebben dolgozom, és eröteljesebben szocilaizálódom. merthogy ezek nem mennek nekem mostanában nekem. bezárkózva ülök a kis toronyszobámban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.