leborotváltam a lábamról a szört, és a kád szélén ülve néztem, hogyan úszik el a dinnyehéj, maradnak a kis feket ször izék odaragadva a kádhoz, a borotvával, amit százhuszonkilnecért vettem a nagykoszos közértben, tehetségesen elvágtam a kezem. belecseppent a kádba egy pár vércsepp. bámultam, ahogy hosszú, vékony csíkot hagyva megindult a lefolyó felé. eszembe is jutott egy pár évvel ezelötti kiállítás, ahol egy fickó meztelen örgeket, meg vért és vizeletet fotózott, és ettöl lett híres. na, gondoltam, itt az alkarom alkalom, hogy nagy és híres fotós legyek, a kád fölé guggolok, és belepisilek. és az lesz a címe müremeknek, hogy vér, vizelet és ször, avagy a nagyvárosi szingli nö a kádban. aztán mégsem így lett. szépen kimostam a kádat. se vér, se ször, se világhír. that´s life.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.