legal alien

azért jó, hogy a laptop az ágyban van, mert nem vagyok olyan magányos, így a laptop testmelegétöl mert tök könnyen beleakad a lábam a headsetbe, és rántom ki. most például a mikrofon dugója vált ketté. dugóra meg kábelra. tehet´seges vagyok. én csak hanyatt estem.

tegnap itt voltak a lányok (Èpítészlány, meg Juci) amikor egészen randomszerüen berobbant Peter, akivel két hete találkoztam elöször, elött csak pár mailt váltottunk Paul barátom jóvoltából. merthogy eredetileg úgy volt, hogy nagyobb buli lesz, és oda Petert is meghívtam, de azt…

na persze nem a sorozat, hanem én vagyok igazi hös, söt többszörös, mivel egyrészt rávettem magam, hogy G öcsém - illetve, hogy egész pontos legye G háziszörnye - részére temetö gyászbogár lárvákat megvegyem, elszállítmányoztam hozzájuk. persze a boltban a csávó…

megvan már "a" kaktusz. voltak kalandjaink is, például, amikor kidölt, majd három nap múlva felkelt, és akkor még Joeval együtt vártuk, hátha járni kezd, de nem történt semmi. most pedig, nem tudom az okát miért, de azt hiszem úgy döntött "a" kaktusz, hogy…

rendes bébisintér. ahogy tegnap beszéltem vele el is fogott a vágy, hogy én is Londonba menjek, mint Kinga. akinek Joe a rendes bébisintére...

nagyon szeretnék egy mosogatógépet. ha lehet, most azonnal. köszönöm.

üzemmódra váltok most hirtelen, és kisikálom a lakást. elötte pedig megküzdök a gonosz közértesekkel, akik mindíg meg vannak sértve, ha valaki bemegy a boltba. fura népség. a múlt héten példáúl nem sikerült bejutnom, mert randomszerüen bezártak délben, hogy dolgozhassanak.

soha nem volt semmi baj a börömmel. na jó, egyszer, még májusban leégtem a napon, de tényleg soha semmi. mióta egy hónapja újra pesten tekerem a biciklim a böröm finoman szólva is ki van borulva. száraz, mint a pergamen, amire ezelött soha nem volt példa még, és borzalmasan…

minden értelemben véve rántott hús az államformája, és csupa Kis János lakja. szomorú de így van.

a napközbeni sorozatok a világ megrontói. vagy legalábbis is az enyémek. buta arccal csak bámulok magam elé, ileltve a dobozban villódzó igénytelen képhalmazra, és nem csinálok semmit. takarítani akartam esküszöm, de hát így most azt érzem, holnapra marad, ami nem is baj, mert új…

hát tökre nem bírtam felkelni. fél tizenkettöig aludtam, most meg azt várom, hogy majd unokahúgom randomszerüen felhív. persze nyomokban azért dolgozom, de a reggeli heveny fejfájásra bevett lórugás lórugott, és semmi sem vagyok. csak unalmas, mint egy pohár víz, az agyam helyén…

leborotváltam a lábamról a szört, és a kád szélén ülve néztem, hogyan úszik el a dinnyehéj, maradnak a kis feket ször izék odaragadva a kádhoz, a borotvával, amit százhuszonkilnecért vettem a nagykoszos közértben, tehetségesen elvágtam a kezem. belecseppent a kádba egy pár…

a tévében, hogy Dundika Maurtitiuson helyi állatokkal ismerkedik, és mutattatak egy kigyúrt baltaarcú csávót. kicsit röhögtem, hogy mégiscsak van az aktív címü izének humora, de aztán kideråult, hogy ök mégsem úgy gondolták, és már nem is volt vicces. ellenben az…

hogy nadrág vagy szoknya dukál e a jobinterviewra. mertha szoknya, akkor harisnya is kell, ami viszket, vagy nem eleg meleg, vagy túl meleg, és cipöm sincs hozzá. ha nadrág, akkor már csak a cipö para marad fent, de hát mint tudjuk semmi sem tökéletes. én meg az öltözködés viszont…

must have. nem bírom ki nélküle. kényszeres a kommunikálhatnék. az, hogy milyen nekem itthon, jó kérdés. mert közel egy hónap után sem tudom. nem tudom, hogy hogy vagyok, mert max azt mondtahom, hogy still lost. az meg ugye nem jó. legal alien maradtam, és keresem a helyem. mintha a…